Az elvarázsolt erdő

Mirkó es Marci kalózok a varázssziget ovijában nagyon jól érezték magukat. A kis tündérek, koboldok és manók meghívták őket, hogy maradjanak még egy hétig és játszanak velük. Mirkó és Marci is örültek a lehetőségnek, hogy minél jobban megismerhessék a varázsovit. Cserébe ők pedig minden nap meséltek egy-egy kalandról ami megesett velük.

Az első ilyen kalandjuk az elvarázsolt erdőben történt. 

Az Elvarázsolt Erdő

Egy nehéz hónap után a kalózhajóval, amin Mirkó és Marci szolgáltak, felfelé haladtak egy folyón. CsempészVárosba tartottak, ami arról volt híres, h szabadon megszállhattak és megpihenhettek ott csempészek, kalózok és más rosszcsontok. Mikor odaértek a kapitány egy hét pihenőt rendelt el. Ez idő alatt a legénység tagjai szabadon azt csinálhatták amit szerettek volna. Első nap a két kiskalóz elmentek a várost megnézni. Késő este értek csak vissza a hajóra, a kabinjukba. Nem sokkal később furcsa kaparászást hallottak az ajtó felül. Kinyitották, hogy megnézzék ki az és mit akar. Egy apróka Egérke sietett a szobába. Illedelmesen bemutatkozott és elmondta, hogy ő Egérke, a nagy mágus Magoo varázslóinasa. Egy nagy-nagy kéréssel szeretne a fiukhoz fordulni a nagy varázsló. Az egyik varázslatokhoz használt alkatrésze elfogyott. A Csillagvirág port kellene beszerezniük. A Csillagvirág csak az Elvarázsolt Erdőben található. A két kiskalóz nem értette, hogy miért pont nekik kellene elhozniuk a Csillagvirág port. Egérke elmagyarázta nekik, hogy a nagy mágus álmodott kettőjükről és ezért szeretné, ha ők oldanák meg ezt a feladatot. Bízik benne, hogy sikerülni fog nekik! És még azt is tudni kell, hogy az Elvarázsolt Erdőbe nem teheti be a lábát varázsló, vagy varázsló tanonc, tehát sem Magoo a nagy mágus, sem ő, Egérke nem mehetnek sajnos.
Mikor Mirkó és Marci ezt meghallották úgy döntöttek, hogy elvállalják a feladatot, hiszen úgyis van még majd egy hét szabadidejük, biztos érdekes kaland lesz!
Egérke annyira megörült ennek, hogy nagy örömében még azt is kikotyogta, hogy ha sikerrel járnak, akkor még jutalom is fogja várni őket. Ennek felettébb megörültek a kis kalózok!

Másnap reggel összekészítettek 3 napi élelmet, a hálózsákjukat és nekiindultak. Azt tudták, hogy az Elvarázsolt Erdő nem messze fekszik Csempészvárostól, egy kevés gyaloglással el is fogják érni. Amikor odaértek eléggé meglepődtek, hogy ez egy közönséges erdő csupán. Semmi különleges vagy elvarázsolt nem volt! Elindultak befelé, bár nagyon nem tudták, hogy pontosan merre is menjenek. Nem sokkal később zeneszót hallottak a távolból. Eldöntötték, hogy megnézik kik zenélnek. Jó móknak tűnt, és vidám dallamokat hozott a szél. Egy tisztás széléről figyelték a furcsa kompániát aki a tisztás közepén játszottak: egy krokodil hegedült, egy majom furulyázott, egy színes hátú teknős dobolt és egy kígyó táncolt. Ha nagyon kedves és szép dallamot játszottak akkor a fák is csatlakoztak és énekeltek, ha viszont nem tetszett nekik amit hallottak akkor fújozni kezdtek. Ekkor jöttek rá a fiúk, hogy miért is hívják Elvarázsoltnak ezt az erdőt – varázslatos dolgok eshetnek meg benne.

Mivel nekik is nagyon tetszett a zene, jókedvűkben kiléptek a tisztásra és szóba elegyedtek a zenészekkel. Mivel amúgy is ebédidő volt már, jóízűen megebédeltek és sokat beszélgettek. A kiskalózok meséltek a hajóról, a folyókról és tengerekről, az állatok pedig az elvarázsolt erdőről, a dalaikról és a hangszereikről. Beszélgetés közben kiderült, hogy Mirkó és Marci a Csillagvirág poráért jöttek. A két kiskalóz ekkor döbbent rá, hogy alapvetően azt sem tudják, hogy néz ki és milyen az a Csillagvirág.
Erre mind a négy állat egymás szavába vágva elkezdte dicsérni a Csillagvirág szépségét, illatát, csodálatosságát és minden egyéb tulajdonságait. Egy kis idő után Mirkó közbevetette, hogy ez mind szép és jó, de még mindig nem kaptak arról információt, hogyan is néz ki a virág. Az állatok felnevettek, majd a színes teknőc elkezdte mondani, hogy a Csillagvirág egy nagy, tulipánhoz hasonló virág, csak sokkal nagyobb. Kívül ezüst színű, belül arany. A pora ami a kehelyben található viszont gyémánt színekben pompállik.

Olyan jól elbeszélgették az időt, hogy rájuk esteledett. Elhatározták, hogy ezen a tisztáson fognak aludni és majd holnap mennek tovább. Az útirányban nem nagyon tudtak megegyezni, mivel senki nem tudta merre is kell keresni a Csillagvirágot, de abban mind biztosak voltak, hogy meg fogják találni!

Másnap reggel együtt felkerekedtek és elindultak. Mentek mendegéltek az erdőben míg egyszer csak az elől haladó kiskalózok valaminek nekiütköztek. Nem láttak semmit az orruk előtt, azt hitték csak megbotlottak. Felálltak és mentek volna tovább, de ugyanúgy nekiütköztek valaminek. Elkezdték kitapogatni mi lehet előttük. Azt vették észre, hogy egy láthatatlan fal állja útjukat. Tapogatták hátha találnak rajta egy ajtót, ablakot, részt, valamit amin átjuthatnak. De semmit sem találtak! A nagy keresgélés közben egy katica mindig ott volt a fal egy pontján. El akarták hessegetni, hogy ott is megnézzék, de nem tudták arrébb tenni. Próbálkoztak vele, hogy odébb lökjék, de a katica csak sértődötten hátat fordított nekik. Próbálták leszedni egy levéllel, de ugyanaz történt. Akármi csináltak a katica nem akart arrébb menni, mindig csak dacosan hátat fordított. Ekkor Mirkónak eszébe jutott, hogy odamenjen és megkérje szépen a katicát, hogy legyen szíves segítsen nekik átjutni valahogy a láthatatlan falon. A katica odafordult és megköszönte, hogy ilyen szépen kérte. Hálából leengedte a falat, hogy át tudtak lépni rajta.

Mikor átléptek a falon egy teljesen új erdőben találták magukat. Ebben az erdőben minden furcsa barna árnyalatokban játszott. A fák törzse, a levelek, a bokrok… És furcsán jó illat terjengett a levegőben. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjenek: ebben az erdőben minden csokiból van! Volt étcsokoládé fa, gyömbéres csokoládé levelekkel, meggyes csokis termésekkel. Volt töltött csoki bokor, csoki virágok és érdekesebbnél érdekesebb csoki bokrok. Természetesen nem bírtak magukkal sem a kalózkák, sem az állatok és degeszre tömték a pocakjukat a sokféle csokival. Mikor úgy érezték egy falattal sem bírnának többet enni észrevettek egy kutat nem messze. Ennek a kútnak az egy egyik oldalán almalé folyt a másikon pedig csodás limonádé! Nagyon jól esett nekik a sok csokira a friss innivaló. Egy kis pihenés után elkezdtek tovább sétálni, hogy minél hamarabb megtalálják a Csillagvirágot. Eközben a teknőcnek eszébe jutott, hogy a csillagvirág porát csak kiskanállal lehet kiszedni a kehelyből. Marci és Mirkó is elgondolkodott, de akárhogy gondolkodtak is, rá kellett jönniük, hogy nekik bizony nincs kiskanál a táskájukban. Szerencsére a teknőc a dobjából előszedett egyet és mondta, hogy kölcsönadja nekik amikor majd kell. De kéri majd vissza, mert az is kell, hogy szépen szóljon a dobja!

Mendegéltek egész nap, de nem értek ki a csoki erdőből. Estére megéheztek és elfáradtak. Eldöntötték, hogy akkor a csoki erdőben fognak éjszakázni. Megvacsoráztak a közeli bokrokról, fákról, majd egy újabb kutat találtak. Ennek a vize olyan varázsvíz volt, hogy elég volt belőle csak egyszer inni egy nap és egész napra feltöltötte a szervezetet vízzel, tehát többen nem volt az ember szomjas. Ebből a vízből másnap reggeli is ittak, miután megreggelizték a közeli bokrok töltött csoki terméseit.

Nekiindultak, hogy tovább keressék a Csillagvirágot. Nem sokkal később megint egy láthatatlan falba ütköztek. Most már tudták mivel van dolguk, de sehol nem találtak egy katicát sem a falon! Viszont Marci észrevett egy szép szál liliomot a fal mellett. Megpróbálta arrébb legyinteni, de az csak elfordult. Ekkor odafordult hozzá és szépen megkérte, hogy engedje őket át. Elmondta, hogy a nagy mágusnak, Magoo-nak, keresnek Csillagvirágot, mert egy kis Csillagvirág port kellene gyűjteniük. A virág megköszönte, hogy szépen kérte és hálából félrehúzta a fal egy részét, hogy átmehessenek.

Mikor a fal túloldalára jutottak teljesen elképedtek. Mert még mindig az Elvarázsolt Erdőben voltak, azonban itt nem is volt erdő! Egy szál fa sem volt! Hatalmas rétre kerültek ahol csodásabbnál csodásabb virágok illatoztak és kápráztatták őket szépségükkel. Azonban az összes virág közül kiemelkedett középen egy magas, ezüstszínű, ragyogó tölcsér. Miközben a Csillagvirág felé haladtak folyamatosan gyönyörködtek a szebbnél szebb virágokba. Nagyon élvezték a szépséges rétet. Mikor odaértek a Csillagvirághoz elmesélték neki, hogy mi járatban vannak. A Csillagvirág lehajtotta a fejét és Mirkó a kiskanál segítségével egy keveset szedett az üvegcsébe, amit magukkal hoztak. Majd odaadta a kiskanalat Marcinak, aki teletöltötte az üvegcsét.

Miután végeztek megköszönték a virág segítségét, majd azon kezdtek tanakodni, vajon hogyan fognak kijutni innen? Nézegette körbe-körbe, de nem nagyon tudták eldönteni merre induljanak. Egyszer csak észrevettek egy aprócska ajtót a virág tövében. Amikor közelebbről megnézték egy aprócska tündér lépette lő az ajtóból. Elárulta a fiúknak, hogy csak akarniuk kell a kijutást és össze fognak akkorára zsugorodni, hogy kiférjenek az aprócska ajtón. Az azjtón túl oda jutnak ahonnan elindultak. A fiúk nagyon megkedvelték a zenész állatok, így nehezen tudtak csak búcsút venni tőlük. Megbeszélték, hogy amint lehet újra eljönnek az Elvarázsolt Erdőbe, hogy együtt zenéljenek, beszélgessenek és elmeséljék egymásnak mi mindent történt velük a köztes időben. Mirkó, és Marci borzasztóan örültek, hogy ilyen jó új barátokra tettek szert a kaland során!

Amikor már tényleg sikerült búcsút venniük egymástól a két fiú hirtelen elkezdett összemenni és olyan aprócskák lettek, hogy kisétálhattak kényelmesen az ajtón. A mint kiértek azt látták, hogy ugyanott vannak ahonnan elindultak és hirtelen rohamosan növekedni kezdtek. Akkorára visszanőttek amekkorák eredetileg is voltak.

Elég késő volt már, visszamentek a hajóra. Nem sokkal sötétedés után meglátogatta őket Egérke. Nagyon megörült mikor meglátta a kis üvegcsét! Elmesélte a fiúknak, hogy Magoo, a nagy mágus mindvégig bízott bennük és milyen jól is tette, hiszen sikeresen teljesítették a küldetést!
Jutalomként küldött egy-egy apróságot a két kiskalóznak.
Ekkor Egérke elővett egy-egy tölcsért. A fiúk természetesen megköszönték, de nem nagyon értették. Udvariasságból elfogyasztották az üres tölcsért, míg Egérke vígan kuncogott. Mikor végeztek újfent megköszönték az ajándékot. Egérke egyre hangosabban kuncogott és az asztalra mutatott: ott feküdt a két tölcsér a fiúk előtt újra!

A fiúk nagyot néztek! Nem találkoztak még varázs-tölcsérrel soha. Mostantól azonban mindkettejüknek volt saját varázs fagylaltos tölcsére! Ha megették a tölcsért az újra elővarázsolta magát és mindig annyi és olyan fagyit varázsolhattak bele amennyit csak akartak. Erősen kellett a kívánt fagyi gombócokra gondolniuk és azok megjelentek a tölcsérben!
Kifejezetten örültek ennek az ajándéknak, pedig már önmagában az új barátok miatt is úgy gondolták, már megérte elmenni az Erdőbe.

A kis ovis tündérek, koboldok és manók alig akartak hinni a fülüknek! Varázs tölcsér ami sose fogy ki?!

A fiúk elővették a hátizsákjukat a sarokból és megvendégelték az egész ovit a varázs fagyiból. A kis tündérek, koboldok és manók egymás szavába vágva sorolták milyen fagyikat szeretnének: eper, szeder, málna, kiwi, pisztácia, alma, fahéj, vanília, csoki, mogyoró,… és csak mondták és mondták! A fiúk nem győztek a választott fagyikra gondolni és azokat szorgalmasan kanalazták át a többiek táljába.

A nagy fagyievésbe mindenki elfáradt és jólesett a délutáni pihenő az árnyékos és kellemesen hűvös barlang-oviban.

Szép álmokat!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: